Tudástár

Mennyire (terep)tarka a magyar baka? -javítva

„Ugye fiúk szép élet a katonaélet. Csak az a baj sej-haj. Csak az a baj hogy nehéz a viselet.” – tartja a nóta, s nem véletlen, hisz az ókortól tudott, […]
blokk_also

Sokszínűség egy várpalotai kiképzésen (3)

Ugye fiúk szép élet a katonaélet. Csak az a baj sej-haj. Csak az a baj hogy nehéz a viselet.” – tartja a nóta, s nem véletlen, hisz az ókortól tudott, hogy aki hadsereget alakít, vagy katonának áll, egyaránt nagy terhet vesz a vállára. Már a kezdetektől vagyonokat emésztett fel egy katona felszerelése. Drága volt a fegyver, nem különben a ruházat, aminek védenie kellett a testet, s a kultúrák többségében még a díszítettségét is elvárták, jelezve, hogy viselője nem holmi csürhe tagja.

Bátran kijelenthetjük, hogy korunk hadseregei minden korábbinál többe kerülnek. Egy olyan kis országnak pedig, mint a miénk, nagyon nehéz lépést tartania a nagyokkal. Legutóbb TÉL tábornok meglepetésszerű támadása helyezte reflektorfénybe a Honvédség hiányosságait. Miért nincs ez, miért nincs az? – Hangzott el. A válasz lehet nagyon egyszerű és bonyolult is, ennek a cikknek azonban nem célja politikai kérdésekbe bonyolódni. Aktualitását sokkal inkább az adja, hogy makettező társaink körében növekszik az érdeklődés a jelenlegi magyar katonák megjelenítésére, sőt nem rég az egyik hazai gyártó ilyen témájú figurával is jelentkezett.

Modern katonát figuraként elkészíteni nem könnyű feladat. Az egyenruhák szabása, esése, a zsebek kialakítása még hagyján, de ma már itt nem áll meg a történet. A gyakorlaton, vagy harccselekményben részt vevők – mára utóbbi sem fikció – komoly málhafelszerelést, elektronikát és az átlagosnál bonyolultabb felszereltségű fegyverzetet öltenek magukra. Nagyságrendekkel könnyebb elkészíteni 1:35-ben egy kitaposott XX. század elejei bőrbakancsot, mint a jelenlegi high-tech lábbelit. További problémát jelent, hogy míg a gazdagabb országok lövészei (őket emelem most ki), viszonylag egységes képet mutatnak, addig a mi katonáink meglehetősen eklektikusan festenek. Hazai gyakorlatok képeit böngészve alig találunk két ugyanolyan gyalogost. Ennek a sokféleségnek az okairól remekül ír Szlankó Bálint az Afganisztánban harcolt OMLT-s katonákkal készült interjúi alapján: „Rosszul jártak a repeszállón lévő málhamellénnyel is, amelyre a katonák tárakat, kisrádiót, miegyebet aggatnak fel. Erről egybehangzóan az a vélemény alakult ki, hogy teljesen használhatatlan. A zsebekből kiestek a tárak, rossz helyen voltak, mert nem oszlottak el rendesen a katona testén, vagy mert nem lehetett tőlük hozzáférni a hátrébb lévő kiegészítőzsebekhez. Vagy egyszerűen leszakadtak a mellényről. […] Végül mindenki feladta, és varrattak egy vecsési alpinistaruházat-gyártó céggel darabonként 30 ezer forintért egy málharendszert, amin volt tártartó, gránáttartó, és kiegészítőzsebek. Az már csak hab volt a tortán, hogy kevlársisakok egy részén nem volt állpánt, mert leszakadt, és nem lehetett őket pótolni.”(1)

Rohamlövész extrákkal (forrás: lásd a képen)

Rohamlövész extrákkal (forrás: lásd a képen)

További hasznos háttér információkat nyerünk, ha felkeressük a http://combatgear.blog.hu/ magyar nyelvű oldalt, ahol aktív katonák és műkedvelő civilek külföldi és hazai érdekességeket gyűjtenek és korrektül kommentálnak. Az egyes cikkekhez fórumrész is tartozik, szintén nem haszontalan hozzászólásokkal. Különösen érdekesek esetünkben azok a bejegyzések, amik a katonák által egyénileg, kisebb egységenként, vagy különleges feladatokra – saját pénzből (!!!) beszerzett kiegészítőit tárgyalják.

Igazi fejfájdító kavalkád, nem igaz? Ha egy precíz és mutatós modern diorámát akarunk építeni, nem elég, ha az orosz technikák kapható makettjeit alapos átdolgozás alá vetjük, de még a figurák elkészítésével is gyarapíthatjuk ősz hajszálainkat. Jó tanácsokkal e téren biztosan nem oldódik meg a vállalkozó kedvű hobbista problémája, de azért annyit javasolhatok, hogy az alapos anyaggyűjtést követően tekintse át a figuragyártók kínálatát, mely alkatrészek adaptálhatóak? Biztosan nem kell például bakancsot készítenünk, a málhamellény (legalább részben) és a fegyverek is „összeguberálhatóak”.(2) Némely figura teste is alapot adhat egy átalakításhoz, s ekkor már csak a minden más marad…

Ha a sok nehézség ellenére mégis sikerült – és miért ne sikerülne? – eljutnunk odáig, hogy elkészítettük a magunk emberkéit, akkor újabb problémával szembesülünk. Megnézünk egy ilyen fotót és megzavarodunk.

blokk_01

Sokszínűség (3)

Sokszínűség (3)

Bizony, nem ugyanolyan a terepminta foltozása, eltérés van a színekben. Vajon mi ennek az oka? – fordultam a téma szakavatott ismerőjéhez, Dr. Baczoni Tamáshoz, a Hadtörténeti Múzeum Felszerelés Gyűjteményének vezetőjéhez. Válaszát – amit ezúton is köszönök – az alábbiakban összegzem:

Kisváros

A Magyar Királyi Honvédségnél még a második világháború előtt bevezetett, majd a háború után rövid időre újra alkalmazott terepminta hagyományain alapuló 1987M ruházat a Kisváros című nagysikerű sorozat szereplőin. Forrás: Internet

A ma használt és mindenütt látható ruházatot 1994-ben kezdték el gyártani és a csapatokhoz eljuttatni. Ezek mintája a korábbi háromszínnyomású ruhákkal (a laikus a Kisváros című televíziós sorozat határőreiről ismerheti) ellentétben, a NATO-ban elterjedtekhez hasonlító négyszínnyomással készül. (Érdekességként megemlítendő, hogy nem volt ritka az amerikai, szintén négyszínnyomású „woodland” mintájú sisakhuzatok feltűnése a magyar hadgyakorlatokról 1994-2000 (?) között készült fotókon.) Az új anyagból varrtak természetesen gyakorlóruhát (1990M, majd módosított színnel és mintázattal 2000M), illetve minden szükséges kiegészítőt.(4)

Maradva a színeknél, a különbözőségek a gyártás helyének, illetve alapanyag megváltozásának köszönhetőek. 1997-ig nem beszélhetünk komoly tömeggyártásról, az alapanyag tiszta pamutból készült hazai gyártásban. Mivel Magyarországon ekkor már folyamatban volt a textilipar leépülése és nem volt megoldható az igazán minőségi gyártás, külföldi partnert keresett a Honvédség. Stratégiai szempontból – feltételezem – egy szlovén gyár bevonása tűnt a legelfogadhatóbbnak, ezért a fent említett időponttól ott folyik a szövet gyártása, míg a szabás-varrást továbbra is magyar vállalkozók végzik.

A szlovénoknál beindult tömeggyártás okozott először színváltozást. A magyarok ugyanis homokszínű alapra nyomták rá a többi színt, míg a modernebb technológia már ténylegesen négy szín nyomást alkalmaz, azaz üres (fehér) felületre dolgozik. (Aki esetleg gyűjti a Bundeswehr ruhadarabjait, találhatott már selejtezett új anyagokkal, ahol a nyomás elcsúszása miatt “kilátszik” a fehér szín és ezért nem felelt meg az ellenőrzésen.) A magyar gyártású anyagok legvilágosabb színe tehát homok szín, míg a szlovéneké már „rózsaszínes-narancssárgás”. További árnyalati eltérést eredményez a nem textil alapra nyomás is, pl. a nylon esővédő, összességében sötétebb színű.

2006-ban Szlovéniában pamut-poliamidra változtatták az alapanyagot, ami jobban megfelel a kor követelményeinek. Bizonyos fényviszonyok között színei nagyon hasonlítanak a britek “erdei” árnyalataira, bár nincs annyira markáns eltérés az előzőhöz képest.

sb01

sb03

sb04

sb05

Az alapanyag helyesen pamut-poliamid! – javítva

Röviden így foglalható össze a gyártástörténet. Felmerül azonban, hogy ha ma már ilyen professzionális körülmények között gyártják a textiliát, akkor miért kopik a barna vörösre? – Amint az sok fotón felfedezhető – Kopás eredménye egyáltalán az a szín? Valószínűleg nem. Szakértő vélemény szerint a szlovének más festékanyagot használnak/tak alkalmanként, s így alakult ki ez az extra kavalkád, ami valljuk be már nem oszt, nem szoroz a magyar tarkán.

 

 

Jegyzetek:

1. Szlankó Bálint: Maximum nulla áldozattal. A Magyar Honvédség afganisztáni háborújának igaz története. Budapest, 2011. 110. o.

2. Javaslom például a DEF Models és a Live Resin kínálatának áttekintését.

3. A MH Bakony Harckiképző Központ katonái kiképzésen Várpalotán 2012 elején. Fotó: Szabó Péter Dániel. Forrás: www.honvedelem.hu

4. Erről lásd még: Baczoni Tamás: Terepszínek Magyarországon. Budapest, 2000.

Tudj meg többet róla: Schuller Balázs

Schuller Balázsnak hívnak. Szakmám szerint történész vagyok, hét évig muzeológusként dolgoztam. Főként történeti értékű fotográfiákat és dokumentumokat kezeltem, valamint múzeumpedagógiai programokat és létesítményeket terveztem. Jelenleg kisvállalkozásomat, a Black Army Modellst vezetem, mely makettek készítésével, gyártásával, valamint múzeumi kiállítástechnikával és terepasztal építéssel foglalkozik.

2 hozzászólás

  1. Hajas Tamas

    Nagyon jó gondolatébresztő lett Balázs! Jómagam is ülök már egy ideje a témán, hogy átlássam az afganisztáni OMLT felszerelését, humvee-jait, fegyverzetét, de huuuh, nem egyszerű. De éppen ezért izgalmas 🙂