Közlemények

Elment a Nagy Medve…

Ma reggel szomorú hírt kaptam. Reggel csörgött a telefonom, ismeretlen szám, bemutatkozott: Viki vagyok. Kérdeztem, hogy melyik, mert a családban is van. Mondja: Hara Viki, és azért hívlak, mert tegnap […]

Ma reggel szomorú hírt kaptam.
Reggel csörgött a telefonom, ismeretlen szám, bemutatkozott:
Viki vagyok.
Kérdeztem, hogy melyik, mert a családban is van.
Mondja:
Hara Viki, és azért hívlak, mert tegnap este Apu meghalt.
Megszólalni sem tudtam, azt sem tudtam kinyögni, hogy részvétem, csak az jutott eszembe, hogy nagyon erős ez a lány, hogy volt ereje értesíteni.
Hétvégén Móváron együtt hülyéskedtünk Elektroval. Tegnap még át akarta küldeni az eredménylistát, hogy fel tudjuk tenni a rendezvény honlapjára. Ez most már nem fontos, ráér, nagyon ráér. Az évek alatt nélkülözhetetlen személye lett a magyar makettezésnek. Számtalan rendezvény adminisztrációját vitte a hátán. Ez nem látványos munka, de roppant hálátlan. Nyugalmával, humorával rengeteg konfliktushelyzeten segített át minket, fényképezőgépével sokszor tartott tükröt nekünk. És most, hogy rendezgetem a gondolataimat, keresgettem fotókat róla jöttem rá. hogy alig találok, mert mindig Ő állt a gép túloldalán. Remélem valakinél leledzik, néhány kép.
Ötven éves volt. Nem szeretem ezt a számot, az unokatestvérem is ötven volt, a húgom is ötven volt és Elektro is ötven volt.
Minden nyáron összejöttünk, hogy a következő Móvári rendezvényt átbeszéljük. Vitatkoztunk, egyeztettünk, de délutánra már mindenki fél szemmel a bográcsot fürkészte. Nagyon rágós lesz nyáron a pörkölt nélküle. A rendezvény motorjából most kiesett egy henger, és ez most nem javítható. Már előre tudom, hogy rángatni, zötyögni, zajosan csattogni fog ez a motor. Számomra azon kevés emberek egyike volt akit feltétel nélkül lehetett szeretni.

Tudj meg többet róla: Vadász István

A szerzőről nem áll rendelkezésre adat.