Tudástár

A makettfigura története

A figurák meglehetősen sajátos válfaját képezik a makettezésnek. Némelyik munka nevezhető akár művészeti alkotásnak is, hiszen készítőik kifinomult festői-, vagy szobrászati készségről tesznek tanúbizonyságot. A szobrászkodás, vagy ahogy idehaza makettező […]

A figurák meglehetősen sajátos válfaját képezik a makettezésnek. Némelyik munka nevezhető akár művészeti alkotásnak is, hiszen készítőik kifinomult festői-, vagy szobrászati készségről tesznek tanúbizonyságot. A szobrászkodás, vagy ahogy idehaza makettező berkekben (talán a népi hagyományokból kiindulva) nevezik a faragás mestersége nem mindenkinek lapul a tarsolyában. Ebből adódóan a legtöbb figura valamely erre a területre (vagy erre is) szakosodott makettgyártó cég fehérfémből, fröccsöntött műanyagból, vagy valamely műgyantából készült terméke, amit aztán ki-ki ügyessége szerint összerak és kifest. Így születik ma egy gyűjteményi darab. De hinné Ön, hogy e hobbi nem a díszként szolgáló kisplasztikákból, hanem ősi igényünkből, a játékból, pontosabban a játék katonából ered?


Ha ma körbenézünk az Interneten, vagy a kiállításokon, akkor (jó esetben) anatómiailag kifogástalan, aprólékosan megmunkált és legfőképpen élethű emberalakokat látunk. Mindez azonban csak az elmúlt 40 év technológiai fejlődésének köszönhető! Gyönyörűen megmunkált figurák már a római korban is készültek. Tudjuk, hogy Napóleon élethű aranyozott játék-katonákkal kívánta kisfiát a katonai pálya felé terelni. Kisméretű valósághű figurákat sorozatban a XX. század utolsó harmada előtt azonban képtelenség volt előállítani. Míg tehát a császárok gyermekei ötvös-remekeket tologathattak játékasztalukon, addig az egyszerű ember fia kevésbé nemes alapanyagokból készült (általában kis létszámú) alakulataikkal manőverezhetett.
A tömeggyártás kezdetei az ókori fazekasműhelyekben keresendő. Magyarországon is gyakran találnak a régészek játéklovakat, lovassal, illetve gladiátorfigurákat. Ezek méretüket tekintve jóval nagyobbak voltak a Japánban és Kínában kifejezetten játék céljára készített agyag és porcelán figuráknál, amik szépen kidolgozott részletekkel mintázták meg koruk viseleteit. Európában a későbbiekben is készültek katonák viaszból és más mulandó anyagokból, ezekben az újkor második feléig terjedő évszázadokban azonban nem a játék ellátás volt a társadalmak legnagyobb problémája. A nagy tömegben, bolti áruként készített játék katonák kora csak a polgári fejlődés magasabb szintjére lépésekor, vagyis a XVIII. században köszöntött be. Az első erre szakosodott műhelyek Németországban nyíltak 1730 körül. Ettől az időponttól osztályozhatjuk a figurákat alapanyag, külalak és lépték szerint. Az első figurák ón és ólom ötvözeteiből készültek, és valószínűleg az utolsók is majd ebből születnek, hisz minden más népszerű alapanyag a kőolaj feldolgozásának fejlődésével alakult ki, aminek véges mivoltát mindannyian jól ismerjük (ide tartoznak a műanyagok). Az 1920-as évektől mind több helyen tiltották be az ólmot mint egészségre ártalmas játékalapanyagot. Ezután a papírmasé (fűrészpor, gipsz, enyv és víz keverékével készült massza, amit formába öntve préseltek ki, majd festettek) volt a legnépszerűbb alapanyag és idővel már több alkatrészből állókat is lehetett kapni. Az egyik gyártó után elastolinnak is nevezett figurák olyannyira kapósak voltak, hogy a keleti blokkban másolták is a nyugati gyártók termékeit. Az 1960-as években aztán beköszöntött a műanyagkorszak. A gyártó ügyességétől függően, korábban elképzelhetetlen részletességű figurakészletek lassan lehetővé tették, hogy a játékkatona-gyűjtéstől immáron önálló és széles kör számára elérhető hobbivá váljon a makett figurák gyűjtése és festése.
Formailag ma három alaptípust különböztetünk meg:
-két oldalas figura (Lényegében egy lapos figura, aminek mindkét oldala domború és egy kis talpon áll. Németországban ma is nagyon népszerű. Egyoldalas alfaját flatnak, vagy domborműnek nevezzük, az elkészült munkát általában szatén alapon képkeretben akasztják a falra. Mindkét fajtánál igazi kihívás az élethű kifestés.)
-teljesen körplasztikájú figura (Ez az igazi makettfigura. A gyűjtő megvásárolja a készleteket, összerakja a figurát, majd lefesti, végül fa talpazatra állítva vitrinbe helyezi. A figurákból jelenet is összeállítható, ezt diorámának nevezzük.)
-mellszobor (Értelemszerűen egy olyan figurát jelent, amit csak deréktól fölfelé, vagy a mell vonalától fölfelé ábrázoltak. Ezek többnyire csak néhány darabból álló készletek, könnyen összerakhatóak és a festésük jelenti a nagyobb kihívást.)
A ma dívó méretarányok szintén nem új keletűek. A 2 és fél (vagy harmad) inches (metrikus szabvány szerint 54mm-es, 1:32-es méretarányú) figura már a 19. században rögzült, hiszen ekkora egy gyermek tenyere, ez a méret – szó szerint – a legkézenfekvőbb. Az amerikai piacot jól kidolgozott műanyag figuráival az 1960-as években meghódító Marx cég palettája már 54mm-től 200mm-ig terjedt (54, 75. 90, 120, 200mm), s máig ezek maradtak a standard méretek.
Elvileg a műanyag korszak hozta meg a nagy áttörést, de nem azonnal. A nagy makettgyártók, az Arfix, a Matchbox, a Revell és a Marx elsősorban még mindig játék céljára, vagy kis méretarányban járművei mellé árulta figurakészleteit. A vietnámi háború keltette háború ellenes hangulat ellenére a 70-es években az USA-ban és Nyugat-Európában megjelentek a kis szériás, de kimondottan makettfigura gyártók, akik fehérfémből gyártottak jó minőségű katonai témájú figurákat (54-90mm Chota Sahib, Studio77, Barton). A hobbira a tengerentúlon óriási hatással volt a történész-író-szobrász Shepard Paine munkássága, aki megfelelő készletek hiányában alakított át, ill. maga készített figurákat, amiket harcjárművekkel, repülőkkel diorámán helyezett el.
Ezzel egyidejűleg az USA-ban nagyon népszerű fantasztikus filmek és képregények szereplőiről is készültek már nagyobb méretarányú figurák műanyagból vagy vynil-ből (legismertebb az Aurora, kesőbb Monogram), míg Japánban az említettek mellett kialakult a ‘garage kit’ gyártás fogalma, lényegében kis cégek, akár magánszemélyek gyártottak japán Anime rajzfilm- és képregényfigurákat. (A Garage Kit ma már az USA-ban is nagyon népszerű, főként továbbra is film- és képregény szereplők a fő témák, ill. előtérbe kerültek a horror és fantasy figurák, egyes készletek ára akár több száz USD is lehet).
A drága fémfigurák és a kevésbé tökéletes fröccsöntött figurák két évtizede után az „aranykor” a kiváló tulajdonságú műgyanták megjelenésével köszöntött be. Mindezt a szakmai körökben a ’80-as évek végére már ismerté vált két makettező, Francois Verlinden és Bob Letterman közös vállalkozásával, a Verlinden Ltd.-nek köszönhetjük. Ők gyártottak először műgyantaöntéssel figurákat, kiegészítő készleteket (nemcsak figurákhoz), amik a nagy mennyiségben gyártott műanyag figuráknál sokkal jobb minőséget tett lehetővé, bár a gyártás viszonylag költséges volt. A műgyanta figurák népszerűsége folyamatosan nőtt, és a piac is ehhez alkalmazkodott, egyre több cég állt át a műgyantára (Kirin, Reheat). Figurák iránt a harcjárművekkel foglalkozó makettezők is érdeklődtek, részben a már említett S. Paine, F. Verliden, vagy Mike Blank munkásságától inspirálva, ezt az igényt a műanyag készleteket gyártó cégek is felismerték, bár készleteik minősége nem érte el a műgyantáét, fehérfémekét, ezért sem volt túl népszerű önálló felhasználásuk (Tamiya, Airfix, Historex).
A ’90-es évek forradalmát az Internet jelentette. Főként a felhasználói oldalon, a tudás, a különböző technikák, trükkök, alapanyagok és a kész munkák egyszerű megoszthatósága nagyban segítette a hobbi népszerűbbé válását. Műanyag figuragyártásban egy máig meghatározó szereplő, a Dragon már a ’80-as évek végén bontogatta szárnyait, Ron Volstadt dobozgrafikáival hamar népszerűvé vált. A műgyanta figurák további terjedésével és a cégek gyarapodásával egyre-másra váltak ismertté maguk a szobrászok is, akik az eredeti darabokat készítik, mint pl. Mike Good, John Rosengrant, Alan Ball, Phil Walden, vagy Julian Lamb ezek az emberek mára legendássá váltak.
Végül lássuk, hogyan alakult mindez Magyarországon. Sajnos nem ilyen forradalmian. A második világháború végéig a nyugati trendek érvényesültek, míg az azt követő hiánygazdaságban háttérbe szorult a játékgyártás. Időnként készültek ugyan elastolin figurák, de a hazai gyártást 1965 körül abbahagyták. Ezt követően csak a rendszerváltást követően jelenhettek meg a makettek a játék- és hobbiboltok polcain, az önálló figurakészletek azonban ismeretlenek voltak a magyar makettezők többsége előtt. Magyar gyártókról ekkoriban még szó sem lehetett. Majd 1992-ben megindultak az első hazai szaklapok, bővült a hadtörténeti irodalom, s lassan megtört a jég. A budapesti SAS Militária üzlet hozta be elsőként az akkor már világhírű Verlinden készleteket, amik idehaza is gyorsan népszerűvé váltak. Idővel megjelentek a piacon a drágább történelmi figurák is, de a máig alacsony kereslet miatt nem nyerhettek számottevő teret a bolti polcokon.
A hazai figurások szűk közösségének nagy örömére az 1990-es évek közepén feltűntek a hosszabb-rövidebb életű, mindenekelőtt saját történelmi témákat feldolgozó magyar gyártók is. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány, hisz az ő munkásságuk nagyot lendített e szép hobi hazai népszerűségén:
-Sygnatura
-Völgyvár
-Black Box
-Botond Modells
-Báthory Modells
-Resination
-Heroic
-Balaton modell
-The Body
-Black Army Modells
-Minimanfactory

Összeállította:  Bakó Dénes és Schuller Balázs

Tudj meg többet róla: Schuller Balázs

Schuller Balázsnak hívnak. Szakmám szerint történész vagyok, hét évig muzeológusként dolgoztam. Főként történeti értékű fotográfiákat és dokumentumokat kezeltem, valamint múzeumpedagógiai programokat és létesítményeket terveztem. Jelenleg kisvállalkozásomat, a Black Army Modellst vezetem, mely makettek készítésével, gyártásával, valamint múzeumi kiállítástechnikával és terepasztal építéssel foglalkozik.

A hozzászólás lezárva

A hozzászólás lezárva. Nem tudsz hozzászólni ehhez a bejegyzéshez.