Portré

Forintos Kálmán

Első riportunk az életműdíjas Forintos Kálmánnal – mindenki Kálmán bácsijával – készült, aki többünket elkápráztatott remekbe szabott makettjeivel, diorámáival. – Szia Kálmán bácsi! Mikor kerültél kapcsolatba szeretett hobbinkkal és kinek/minek hatására […]

Első riportunk az életműdíjas Forintos Kálmánnal – mindenki Kálmán bácsijával – készült, aki többünket elkápráztatott remekbe szabott makettjeivel, diorámáival.

Forintos Kálmán

Forintos Kálmán
Fotó: Elekrolakatos (Hara István)

– Szia Kálmán bácsi! Mikor kerültél kapcsolatba szeretett hobbinkkal és kinek/minek hatására indultál el a makettépítés – számunkra oly vonzó – útján?

– Szervusz Matyi! 11 éves koromban fából kifaragtam egy kis harckocsit. Természetesen akkor még nem neveztem makettnek, de nekem tetszett és megismertetett az alkotás örömével. Azóta “nincs megállás”.

– Milyen eredményeket értél el a makettezésben és mi volt számodra e hobbiban a „legnagyobb” élmény?

– Eleinte csak magamnak építettem. Amióta versenyeken vetszek részt, szép számú díjat, elismerést nyertem el, de mindennél többre tartom a 2009-ben kapott “Életmű” díjat.

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

– Mit jelent számodra a 2009-ben elnyert „Életmű-díj” és mivel érdemelted ki azt?

– Az “Életmű díj”-at, mint a neve is mutatja, az eddigi, a makettezés terén végzett munkásságomért ítélték oda. Mint említettem, a legtöbbet jelenti számomra, különösen, hogy az egész “szakma” részéről ért a megtiszteltetés.

– Számodra mit testesít meg a makettezés, mit tartasz benne fontosnak és mit gondolsz, az a mai fiatalok körében mit jelenthet?

– Egyfajta kíváncsiságot elégít ki, mindig érdekelt a hadtörténelem, valamint a műszaki dolgok, ezen belül a haditechnika.  Mindezekre minden egyes makett készítésekor választ kapok. Nem utolsósorban a már említett alkotásvágy, aminek sikeres eredményeként nagyon jóleső, elégedettséggel vegyes öröm tölti el az embert. Hogy mindez a mai fiatalok körében mit jelent, őszintén szólva nem tudom. Talán Őket kellene megkérdezni. Csak remélem, hogy szintén boldogan maketteznek.

– Tagja vagy, jársz-e makettező közösségbe? Ha igen, hova, s mit is jelent az számodra?

– Nem, nem járok makettező közösségbe. Olyan régóta magányosan dolgozok, hogy nem is tudom másképp elképzelni.

– Hogyan kezdted a hobbit? Mit építettél, azt hogyan festetted, s ez miként változott a későbbiekben?

– Az említett kis páncélos után a ’60-as években jutottam hozzá különféle műanyag készletekhez. Eleinte se festék, se ragasztó, se megfelelő szerszám  nem állt rendelkezésre, hosszú évek alatt alakultak ki az alapvető hozzávalók megszerzésének a feltételei. Ha a jó oldalát nézem, jó iskola volt ez ahhoz, hogy a legnehezebb problémákat is önerőből, a fellelhető anyagokból is megoldjuk. Ennek hatása napjainkban is “működik”: igyekszem elkerülni a pénzen vett feljavítókat.

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

Kik voltak a mentoraid, milyen munkák inspiráltak, illetve kik azok a makettezők, akik munkásságát a leginkább tiszteled?

– Tulajdonképpen nem nevezném mentoroknak, de két régi barátommal a ’60-as évek óta megbeszéltünk minden ehhez is kapcsolódó dolgot. Ők irányítottak a korrekt, precíz építés irányába, sok elméleti információval láttak el, amiből én akkor még kevesebbet tudtam. Ők már akkor megépítették többek között a Toldit, a Botondot,  a Famo-t, amikor én még alig tudtam ezekről valamit. Ráadásul ma is megállnák a helyüket ezek a makettek, sok tucat társukkal egyetemben. Rajtuk kívül és a sok nagyra becsült “kolléga” közül, ha valakit név szerint említhetnék, Benedek Dénes lenne az, akinek különösen a hozzáállását tartom példaértékűnek. Hihetetlen alapossággal készül minden munkájára, figyelme mindenre kiterjed. Azon nagyon kevesek közé tartozik, aki egy dioráma saját készítésű “szereplőit” magasabb szinten  építi, mint a gyári kellékek.

– Mit javasolnál a mai kezdőknek, miként álljanak neki a makettezésnek, mind szemlélet, technikai, anyagi vonalon? 

– Javasolnám, hogy szánjanak időt a makett eredetijének, a kornak és környezetének megismerésére. Némi ipari, gyártástechnológiai ismeretet is fontosnak tartok. Alakuljon ki egyfajta “jó kapcsolat” a makettezés tárgyával. Mindezek hiányában szerintem nem is lehet jó eredményt elérni. Ami az anyagi vonalat illeti: higgyék el, hogy semmi összefüggés nincs a készlet ára és egy makett sikeres megépítése között.

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

– Kifejtenéd jobban ezt az utolsó mondatodat?

– Ezt úgy értem, hogy egy drága, bonyolult, nagyon részletes készlet összeállítása még nem garancia arra, hogy összeépítve is a legjobb lesz. Ugyanakkor egy egyszerűbb, olcsóbb gyártmányt is kellő tudással, ismerettel  meg lehet úgy építeni, hogy sokkal értékesebb lesz, mint a drágább makett. Az ár és az érték közötti különbség az, amit a makettező tesz hozzá egy gyári produktumhoz, és szerintem ez az egyik fontos – ha nem a legfontosabb tényező – a makettezésben.

– A kezdetkor milyen nehézségekkel szembesültél és miként változott meg az a mai világban?

– A kezdetben leginkább a háttér ismerete hiányzott. Fő érdeklődési köröm, a II. világháború meglehetősen egyoldalúan volt megismerhető. Szerencsémre hozzájutottam pár évfolyamnyi (tiltott), korabeli képes újsághoz, ennek képei teljesen “megfertőztek”, a mai napig hatással vannak rám. Ezekből viszont a járművek típusai, részletei csak hiányosan voltak megismerhetőek.  A mai világban viszont egy gombnyomásra minden rendelkezésre áll, néha még túlzott, néha egymásnak ellentmondó mennyiségben is.

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

Válaszod kapcsán felmerül, hogy Te hogyan állsz a különböző források elemzéséhez, megítéléséhez, azaz miként gyakorlod a kezedbe került források kritikáját?

– A makettezéshez nélkülözhetetlen forrásanyag növekvő mennyiségben  jut el hozzánk. Ez mindaddig jó is, amíg nem jelenik meg az addig igaznak hitt adatok cáfolata. Egy idő után már felmerül bennem a kétely, hogy biztos, hogy ez az egyetlen és hiteles forrás? Elég, ha csak a különböző felületkikészítésekre utalok. De a különböző anyagokkal is ez a helyzet. Rengeteg festék, hígító kerül forgalomba, ezek között elég nehéz megtalálni az egyetlen megfelelőt. Nem visszasírva régi időket, de amíg csak a Wallkyd nevű falfestéket tudtuk használni, ahhoz kellett hozzászokni, de sikerült anélkül, hogy különféle RAL és egyéb kódok miatt nyafognánk.

Gondoltál-e arra, hogy a makettezés általad művelt kategóriáin (harcjármű, figura, dioráma/vignetta) túl is kipróbáld magadat, s ha igen, miben? 

– Nemcsak gondoltam, meg is tettem. Eleinte “mindenevő” voltam, építettem repülőket, hajókat, polgári járműveket, végül a harcjárműveket választottam.

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

– Mi volt az a döntő tényező, ami a harcjárművek felé fordítottad a figyelmedet, s végül ott is „állapodtál meg”?

– Amiért végül a harcjárműveket választottam tevékenységem fő témájának, annak az az oka, hogy ezekben láttam meg a lehetőséget arra, hogy a legtöbbet tegyem hozzá a saját munkámmal a gyár által nyújtott alkatrészekből összeállítható maketthez. Ezeket lehet a legváltozatosabban, különböző helyszíneken, különböző időpontokban és időjárási viszonyok között ábrázolni. Igazán itt teljesedhet ki valakinek az egyéni tehetsége, képessége. A korrekt összeépítés is elismerésre méltó, de az addig “csak” egy gyártó munkáját tükrözi lényegében. A végső kikészítés az már teljesen egyéni produkció, ezt lehet igazán értékelni.

– Hogyan változott a technikád az évek során, azokat milyen szellemiségben módosítottad?

– Tulajdonképpen nem sokat változott a technikám, kezdetektől kerültem a “gyári új” megjelenítést, valószínűleg azért, mert olyant még képeken se láttam. A mai napig ecsettel szeretek festeni, bár mióta nyertem egy kompresszort és szórópisztolyt, be kell vallanom, hogy az se rossz, különösen az azonos módon készített “terepezésnél”.

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

– Javaslod az ecsettel való teljes festést, ami sokak számára megmosolyogtató lehet, nem beszélve a technikai lehetőségekről, ami a szórópisztolyban rejlik. Miként látod ezt?

– Az ecsettel való festést nem egyedüli megoldásként javaslom. Gyakorlásnak – különösen, ha nincs szórópisztoly – nagyon jó. Makettezésnél amúgy sem lehet “megúszni” az ecsetelést, tehát minél otthonosabban mozog valaki ebben, annál hasznosabb. Egyszínű járműveknél semmi különbséget nem jelent a két eljárás, legalábbis az eredményben. Persze “terepezésnél”, ahol az eredeti technológia is ilyen volt, nélkülözhetetlen a megfelelő eredmény eléréséhez.  De sározni szórópisztollyal?

– Ha egy kezdő ma megkérdezné Tőled, hogy mire figyeljen egy makett – legyen most az egy harcjármű – építésekor és festésekor, mi lenne az, amit mindenképpen javasolnál neki?

– Javasolnám, hogy elsősorban – az építési útmutató alapos ismeretében – az összeállítást gyakorolja, nem túl drága, bonyolult készletekkel. Minimális, de megfelelő szerszám, kellék okvetlenül legyen. Amikor a pontos összeragasztás, az esetleges gyártási hibák kijavítása már jól megy, csak azután javasolnám a festés gyakorlását, de azt se rögtön egy kész maketten. Ugyanígy a matricázás gyakorlása is elengedhetetlen. Ha már mindez “lazán” teljesíthető, csak azután jöjjenek a különböző kikészítési módok próbálkozásai.

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

– Ezek szerint úgy látod, hogy a „kötelező tanuló makettet” mindenki megépíti, s azon tanul? Látsz más alternatívát a gyakorlásra, avagy bátran álljon neki mindenki a makettnek, s szépen fejlődni is fog?

– A bátor hozzáállást mindenképp javaslom, de ne egy drága, bonyolult maketthez. Végül is egy összetett munkafolyamatról van szó, ami elsőre nem valószínű, hogy rögtön tökéletesre sikerül, még ha úgy is érezzük. Ez is nagyon fontos, hogy meg legyünk elégedve a végzett munkával, de tapasztalatból tudom, hogy minden makett jobb lesz, mint az előző.

– Fontosnak tartod-e a hazai makettező szaklapot és különböző fórumokat, ha igen, miért?

– Rendkívül fontosnak tartom, saját bőrömön tapasztalom, mennyit segítenek ezek az ismereteket bővítő lehetőségek. Amit egyedül évtizedekig tartott kifejleszteni, azt ilyen módon szinte készen kaphatjuk meg.

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

– Itt ismét felmerül a kérdés, mit és hogyan fogadsz meg a szaklapok írásaiból, a fórumos társmakettezők észrevételeiből, s az miként értékeled?

– Igyekszem a számomra hasznos dolgokat megjegyezni és alkalmazni is. Az észrevételek nagyon fontosak, “több szem többet lát”; nagyon jól tájékozott társmakettezők vannak, kérek is tanácsot néha, de csak amivel egyetértek, azt fogadom meg. Ezt másoknak is ajánlottam már, meggyőződésből, hittel kell a részleteket is megoldani.

– Miben látod az erényét/gyengeségét a makettező társadalomnak és lenne e olyan gondolat ebben a témában, amit szívesen megosztanál az Olvasókkal?

– A meglehetősen mostoha körülmények dacára egyfajta maximalizmust látok eluralkodni. Úgy látom, hogy szinte túlzott követelményeket állítunk fel, a legkisebb részletet is beleértve. Legyen az a környezet, a szereplők, vagy bármi, más országok makettezőihez képest “keményebbek” vagyunk, főleg a mások munkájával szemben. Valószínűleg ebben én is “ludas” vagyok, bár igyekszem megszerzett tudásomat nem követelményként, hanem tényként feltüntetni. Hogy mindez gyengeség, vagy erény? Mindenesetre ne egymás legyőzésén, hanem előbbre jutásán munkálkodjunk!

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

– Tökéletesen egyet értek, ám emellett véleményed szerint miként lehetne ezt a dolgot pozitív irányba terelni? Emellett mit gondolsz arról, amit említettél, hogy „maximalizmust látok eluralkodni”? 

– A maximalizmust ott látom hátrányosnak, ahol tulajdonképpen nincs rá szükség. Sok munkán látom, hogy a kezdeti lendülettel sok olyan részmegoldásra pazarlódik az energia, amiről a végén derül ki, hogy felesleges volt. Illetve nem is felesleges, mert nem árt, ha valaki gyakorolja a különböző hegesztési varratok, csavarfejek elkészítését, de ha a végén mindebből semmit nem érzékelünk, mert rejtett helyekre kerülnek, az már pocsékolás. Ha valakinek csak az építés, a hibák javítása a cél, azt még megértem. Számomra az a bosszantó, ha az első lépéseket követően érezhetően lanyhul a lelkesedés és a végére el is fogy. Sok a precíz hegesztési varratokhoz képest elnagyolt festés. Hitem szerint a végső látvány az igazán értékelhető eredmény.

– Amikor nekifogsz egy dioráma elkészítésének, milyen tematika szerint végzed a munkálatokat?

– Dioráma a fejben kezdődik. Nem árt legalább vázlatszinten lerajzolni elképzelésünket, ez nagyban segíti a “jövőbe látást”. Utána a feltételek megteremtése, beleértve a szereplőket, valamint annak felmérése, hogy amit saját építésként végzünk, várhatóan sikerül-e olyan szinten megvalósítani, mint a komoly gyári produktumok. Először a járművek, majd figurák, utána az esetleges építmények, legvégül a talaj, növényzet készül. Utolsó, de talán legfontosabb művelet az összes összehangolása, már amennyiben szükséges.

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

– Milyen felszerelésekkel dolgozol?

– Semmi különös felszerelésem nincs, a nélkülözhetetlen tűreszelőkön, szikén, csiszolópapíron, csipeszen, csípőfogón, vágólapon, lombfűrészen és kis satun kívül. A villanymotoros kis fúró-maró (trafóról) és a már említett festékszóró berendezés már különlegesnek számít. Persze ecsetek, ragasztó, festékek is szükségesek, csakúgy, mint a lámpa, munkafelület és egy szék.

– Az előzőben felsoroltakból a reszelők, csiszolópapírok, csipesz, egy jó oldalvágó fogó (amivel a keretről levágható a szükséges alkatrész), no meg egy nagyon híg ragasztó, ami csak az összeillesztett felületet futja be, máshol nem hagy fényes, „trutyis” nyomot; nos, ezeket tartom a legszükségesebbnek.

– Mennyire tekinted irányadónak a történelem vizsgálatát és a makettezés párhuzamát, azaz mennyire fontos számodra a történelmi hűség, és mi az a határ, ameddig elmész e témában a maketteid elkészítésekor?

– A történelem ismerete – legalábbis a témának megfelelő – elengedhetetlen. El se tudnám képzelni, hogy belefogjak úgy egy makett építésébe, hogy ne ismerjem azokat a körülményeket, amiben a minta “élt”. Ez lehet egyfajta tudásszomj, de a makett minőségén szerintem meglátszik a mögéje begyűjtött ismeretek mennyisége. Mindezek dacára kerülöm a konkrét járművek megjelenítését, mert vélem, hogy mindig maradna valami hiány ilyen esetben. Inkább a “mellette állót” készítem el. Ez nem jelenti azt, hogy ne felelne meg a történelmi hűségnek.

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

– Amikor kigondolod a „mellette álló” járművet, milyen ismereteket tartasz fontosnak annak megépítésekor, illetve mi az általad képviselt fő irányvonal ilyenkor?

– A “mellette álló” jármű esetében a rosszul értelmezett “történelmi hűség” csapdáját próbálom kikerülni. Tegyük fel, van pár kép egy híres, vagy közismert Párducról, mondjuk 232-es toronyszámmal. Ha ezek alapján építem meg, joggal lehet számon kérni a legkisebb, még látható részletet is. Még az is előfordulhat (meg is történt), hogy utólag addig nem ismert képek kerülnek elő. Nem kellemes meglepetés, hiszen addigi munkánk válik megkérdőjelezhetővé. Nos, ezért én a 233-as példányt készítem el, amiről egy kép sincs, viszont senki nem mondhatja, hogy nem olyan volt. Amúgy is kerülöm a konkrét járművek elkészítését, szeretem az általános, de jellegzetes megjelenítést.

– Fontosnak tartod-e a történelmi háttér kutatását, s ha igen, mit gondolsz, milyen szintig érdemes azt tanulmányozni hobbink tükrében?

– Tulajdonképpen az előzőekben erre már válaszoltam is. Aki ebbe egyszer már beleásta magát, az már megállíthatatlanul érdeklődik a legmesszebbmenőkig, néha hivatásosokat is felülmúlóan. Mindez csak hasznunkra válik, a többlettudás nem ártalmas, szemben a tudás hiányával.

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

A ProModell engedélyével. Fotó: Z. Szántó András

– Milyen forrásmunkákat (könyvészeti), szaklapokat preferálsz, illetve, ha megkérdeznék Tőled, milyen sajtóterméket (folyóiratot, stb.) vegyenek, mi lenne a válaszod? 

– Forrásmunkák közül   igyekszem (igyekeztem) minden, e tárgykörhöz kapcsolódó újságot, könyvet megszerezni, akár hazai, akár külföldi. Különösen, amelyekben a képek szerepelnek túlsúlyban. Azoknak lehet hinni, a szövegeknek nem mindig. Nem tudom, ajánlhatom-e a magyar nyelvű szaklapot (a Pro Modellt – a Szerk.)? Teljes meggyőződéssel állítom, mind tartalmában, mint formájában, nemzetközi mezőnyben is az egyik legmagasabb színvonalú lap.

– Ha lehetne egy kívánságod a makettgyártókhoz, melyik típust szeretnéd, hogy kiadják? 

– Mivel már minden, engem érdeklő jármű megjelent (most legalábbis úgy érzem), inkább arra kérném a gyártókat, hogy a mennyiség helyett a megbízható minőségre, ismeretterjesztésre törekedjenek.

– Köszönöm a beszélgetést!

Tudj meg többet róla: Pánczél Mátyás

A szerzőről nem áll rendelkezésre adat.