Megint későn"okoskodok", de csak most látható a munkád. A fából készült építmények belső oldalai nem ugyanolyan színűre értek be, mint a külsők, mert elsősorban a napsütés, no meg az időjárás hozta létre az általad jól megjelenített szürkés színt. Még valami : szokás volt a "fafedő" a lukra, annál valamivel nagyobb átmérőjű, kerekre vágott deszkából, fogantyúval. A papírról annyit, hogy a korabeli újságok nyomdafestéke erősen ólomtartalmú volt, ezért egészségügyi szempontból nem nagyon ajánlották, ennek ellenére ha nem volt más pL. selyempapír, akkor azt használták. Még azt is hallottam, hogy valaki elkapott egy naposcsibét és... persze akkor még nem voltak állatvédők (ennyien). Komolyra fordítva: nagyon tetszik az ajtó belseje, sáros felverődést kívül is meg lehetne ismételni.Késöbbre gondolva: a budi mögött szokott lenni az ülepítő felemelhető fedlapja, a kimerés esetére. Különben meglepő, hogy mennyire nem foglalkozik még a szakterület (néprajz, építészet) sem ezzel a nélkülözhetetlen építménnyel, pedig annakidején alaposan szétnéztem ezen a területen. Kálmán
