Hegesztési Varratok
Az alábbiakban felsorolt módszerek a jelenlegi legjobb tudásom és saját tapasztalataim alapján kerültek leírásra. Igyekeztem úgy felsorolni a módszereket, hogy az első a legolcsóbban kivitelezhető, míg az utolsó a legdrágább legyen. Amennyiben valaki úgy döntene, hogy kipróbálja az alábbiakban leírt módszereket, előbb olvassa végig azokat. Ezután olvassa el az alkalmazandó, általam megemlített és általa kiválasztott eszközök, anyagok használati útmutatóját és biztonsági lapjait. Amit leírtam az nem szentírás! El lehet tőle térni! Viszont nekem így jó. És ezeket én eredményesen alkalmaztam, alkalmazom mind a mai napig.
Mielőtt bármelyik alábbiakban felvázolt módszert bárki élesben nyomatná, azt javaslom, hogy egy selejten vagy egy semleges felületen próbálja ki azt. Mert utálok csuklani!
1. Ragasztós varrat (a legolcsóbb)
Itt lényeges, hogy a felület minden része műanyag (lehetőleg lágyabb) legyen. A két lap által bezárt szög, ami közé a varratot kívánjuk helyezni, ne legyen nagyobb 160 foknál. Ideális a 90 fokos szög és általában ez a leggyakoribb. Ennél kisebb szögek esetén is jól alkalmazható a technika csak jobban kell figyelni a befolyatott ragasztó mennyiségére, nehogy túl sok legyen. A módszerrel közepes méretű varratokat, azaz: 0,5-1 mm szélességű, leginkább homorú felületűeket lehet készíteni.
A két lap közötti élbe befolyatunk minimális mennyiségű kevésbé viszkózus ragasztót. A legmegfelelőbb a műveletre a Revell, Italeri, vagy a Humbrol cégek által gyártott, fémcsöves toldattal rendelkező un: csőrös folyékony ragasztó. Azért is jó, mert a cső segít a ragasztó adagolásánál. A befolyatást úgy végezzük, hogy megdöntve a ragasztós tubust a cső lefelé legyen. Amikor megjelenik a ragasztó a cső végén, azt a két lap között az élhez téve lassan végighúzzuk a hegeszteni kívánt hosszúságban, majd egy hirtelen mozdulattal elvesszük a csövet a felületről. Figyelni kell arra, hogy a tubust ne nyomjuk meg, mert ha sok ragasztó folyik ki, akkor nehezen javítható problémával fogunk szembenézni. Most pedig félre tesszük a munkadarabot úgy, hogy a befolyatott rész lehetőleg vízszintesen legyen. Várakozunk kb.: 5 percet, amíg a ragasztó elkezd megkötni (meghúzni). Ezt türelmetlen módon hamarabb is ellenőrizhetjük a célszerszámunkkal, amivel a varratot alakítjuk ki. A szerszám lehet egy szike hegye, egy tű hegye, vagy egy drót vége is. Én általában egy drót végével csinálom a varratot. A varrat készítésénél a szerszámot a félig megkötött ragasztóra téve finoman megnyomjuk úgy, hogy alóla ne buggyanjon ki, ami még esetleg nem kötött meg. Ezzel kész egy kis varratdarab. A mozdulatot ismételgetve a ragasztós felület teljes hosszában úgymond végigvarrjuk a hegeszteni kívánt részt. Ha azt vesszük észre, hogy a ragasztó már nem folyik, akkor nyújtani fogja a műanyagot. Ekkor már kicsit bele kell húzni munkaügyileg, mert a ragasztó nem fogja megvárni, hogy végezzünk a varratolással és megköt. Ezért inkább csak kisebb szakaszonként (2-3 cm) működjünk.
2. Ragasztós varrat 2
Ez a módszer nem sokban különbözik az előzőtől. A fentinél vékonyabb, azaz 0,1-0,5 mm szélességű varratokhoz ideális.
Lényegében itt un: ecsetes (viszkózusabb) folyékony ragasztót vagy esetleg körömlakklemosót kell használni. A két felület által bezárt szög itt se legyen nagyobb, mint 160 fok. A ragasztót befolyatjuk az élbe. Ezután várunk, amíg a ragasztó megoldja a műanyagot (kb. 1-2 perc de ez lehet több, vagy kevesebb). Amennyiben a ragasztó vagy oldószer nem oldott kellőképpen a befolyatást meg kell ismételni akár többször is, de ez csak a körömlakklemosónál fordult még elő. Majd a célszerszámmal, aminek a profilja a kialakítandó varratot formálja és általában félkörív alakú, a fenti módon „hegesztünk”.
A módszer (körömlakklemosós) jobban kíméli a műanyagot, mert az oldószer párolgását követően a műanyag nem deformálódik. A művelet szinte végtelenszer ismételhető. Véleményem szerint itt bármilyen olyan oldószer használható, ami oldja a műanyagot.
3. A harmadik módszer még mindig olcsó verzió és nem nélkülözheti a folyékony ragasztót vagy a körömlakklemosót (vagy egyéb más oldószert).
Így már teljesen sík felületen is vagy tompaszögű laptalálkozások (élek) esetében is készíthető hegesztési varrat. A lényeg, hogy itt varratkészítés előtt un: húzott-szálat kell készítenünk, amit gyertyaláng fölött megolvasztott öntőkeret darabból tudunk elkészíteni.
A varratolandó részt folyékony ragasztóval vagy körömlakklemosóval kenjük be és ide helyezzük fel a húzott-szál darabot. Majd ismét oldószert, vagy ragasztót folyatunk immár a húzott-szál darabra egyrészt azért, hogy kellőképpen odaragadjon, valamint azért, hogy megolvadjon. Mikor az oldószer megolvasztotta a húzott-szálat valamelyik célszerszámmal a már fentebb felvázolt módon kialakítjuk a hegesztési varratunkat.
4. Olvasztásos módszer
Ahhoz, hogy az olvasztásos módszert alkalmazzuk, nem árt, ha biztos kézzel rendelkezünk, és nincs körülöttünk zavaró tényező a művelet kivitelezése közben. Itt is alkalmazhatunk saját kezűleg kialakított profilú fémtűt, vagy hengert. Azonban arra kifejezetten figyeljünk, hogy a tűzben felforrósított fémnek nemcsak a tűzbe tartott része melegszik fel. A tű azon részét, amelyik a kezünkben van megfelelő módon, pl.: szigetelőszalaggal körbetekerve, (hő)szigetelni kell. Ellenkező esetben megsüti, vagy ami ennél is rosszabb, megégeti a kezünket.
Ehhez szükségünk van egy gyertyára, vagy teamécsesre.
A lényeg az, hogy a gyertyalángon megmelegítünk egy injekciós tű, vagy egy gombostű hegyét és ezt a varratolandó részhez (műanyag) nyomjuk óvatosan. A forró fémtű megolvasztja a műanyagot, mélyedést kialakítva benne (a mélyedés mellett pedig kis méretű púposodást). Egy-egy melegítéssel esetenként 2-3 mélyedést is kialakíthatunk. Miután a műanyag visszahűl, készen is van a hegesztésünk. A módszer hátránya, hogy lassabb, mint az előzőek, azonban elkészülést követően azonnal végezhető a felületen más munkafázis.
5. Tömítő-pasztás módi
Ez a módszer már alkalmazható nem csak műanyag, hanem műanyag és fém felületek (pl: kiegészítők réz, fém, műgyanta) találkozásánál készítendő hegesztési varratoknál.
Itt is szükségünk lesz valamilyen oldószerre: (körömlakk-lemosó), valamint tömítő-pasztára: (Humbrol, Revell, Italeri). A módszer lényege: a két felület találkozásánál készítendő varrat helyére tömítő-pasztát helyezünk. Ilyen módon végigrakjuk a pasztát a varratolni kívánt részen. Csak annyi pasztát szabad felhelyezni, amekkorára varratot kívánjuk készíteni. Ezután a pasztát befolyatjuk körömlakk-lemosóval, ami megoldja a pasztát és most is a célszerszám segítségével alakítjuk ki a kívánt hegesztési varrat imitációnkat. A körömlakk-lemosót itt is lehet helyettesíteni más oldószerrel, ami oldja a pasztát, de nekem ez vált be.
6. Pillanatragasztós módi
Ezt a módszert nem nagyon ajánlom, mert maga a ragasztó veszélyes és olyan könnyen összeragaszthatja vele a melós az ujjait, hogy észre sem veszi. Igazi veszélye a módszernek az, hogy csak folyékony pillanatragasztóval lehet készíteni ami cianoakrilát tartalmú. Ez az anyag nemcsak magában, hanem annak gőze is veszélyes. Ha a gőz a szemet éri vagy a közelébe kerül látásromlást is eredményezhet. Előnye viszont, hogy bármilyen anyagú felületen alkalmazható, azonban folyékonyságából adódóan csakis 1600 vagy annál kisebb lapszögállás esetén alkalmazható hatékonyan.
Ennél a módszernél nincs más dolgunk, csak annyi, hogy a folyékony cianoakrilátot a felületek közötti élbe folyatjuk és megvárjuk a teljes száradást. Lényeg az, hogy a ragasztót felvitelkor, befolyatáskor olyan vastagságban terítsük amilyen vastagra a hegesztést szeretnénk elkészíteni, mert ha nagyobbra folyatunk, akkor csak roncsolásos módszerrel vagy a ragasztót oldó szerrel távolíthatjuk el a fölösleget vagy az egész ragasztót. A felvitelt vagy befolyatást megkönnyíti, hogyha a pillanatragasztót saját tubusából egy fémlemezre kicsöppentjük, és onnan egy rézdrót vagy fémdrót segítségével felvisszük a megfelelő mennyiséget. A felvitelt úgy végezzük, hogy a drót végét a kicsöppentett ragasztóba mártjuk (a drótra csak kis mennyiségű ragasztó tapad), majd a munkafelülethez érintjük. A művelet gyakori ismételgetésével könnyebben szabályozhatjuk a varrat vastagságát és szélességét is. Teljes száradást követően igazából egy tömzsi varratot kapunk tekintettel arra, hogy a pillanatragasztó gömbölyű formát vesz fel. (Ez a ritkábban előforduló varrat, leginkább lemezek hegesztésnél figyelhető meg.)
7. Végül az utolsó
Ez a módszer a legszebben kivitelezhető viszont a legdrágább, ami a felhasznált anyagokat illeti, és amellett a legidőigényesebb is.
Kétkomponensű gyúrható tömítő-paszta szükséges hozzá. (milliput) Nekem ez van!
Minden felületen, minden lapszögállásnál alkalmazható. Ezt azért merem ilyen bátran írni, mert előfordulhat az, hogy a készített varrat valami oknál fogva elválik a felülettől és leesik. Mivel a tömítőanyag eléggé keményre szárad, így a leesett darab visszahelyezése pillanatragasztóval nem okozhat gondot.
Kivitelezése a következő módon a legegyszerűbb:
Pozitív, kiálló varrat esetén:
A varratolandó felületet kissé meg kell érdesíteni. Ezt oly módon tehetjük meg a legkönnyebben, ha egy csiszolópapírral megdolgozzuk (csiszoljuk). Vagy egy erre a célra beköszörült V vagy U profilú, lehetőleg kemény anyagú célszerszámot készítve egy árkot húzunk a varratnak. A legjobb azonban, ha mindezt, azaz az árkot marószerszámmal, marógép segítségével készítjük. Ezután a kétkomponensű gyurmát kis átmérőjű hengerekké gyúrt állapotban helyezzük a vájatban vagy a felcsiszolt felületre. Itt válik el, hogy jól csiszoltunk-e, mert a gyurma jobban beletapad, rátapad egy felérdesítettebb felületbe, mint egy simába, simára.
Ezt követi a fentebbről már jól ismert módon célszerszámmal elkövetett „hegesztés”. A kis gyurmacsíkra ráhelyezzük az U alakú, vagy félkörívet formáló célszerszámunk negatív homorú részét. És oly módon eljárva, hogy kicsit megnyomjuk, majd minimálisat húzva (kb.:0,5mm vagy kevesebb) újra megnyomjuk. Ezt ismételgetve a gyurma egész hosszán végighaladva, az eljárás végeredménye ez:
Negatív varrat esetében a vájatba belenyomkodott gyurmát a felülettel egy síkba hozzuk. Vagy egy pengét végighúzunk a felületen, azaz a kiálló részt levágjuk, vagy eleve simára dolgozzuk a felületet. Itt előnyös, ha a gyurma színe különbözik a műanyag színétől (a jobb láthatóság érdekében). Amikor ezzel megvagyunk, a célszerszámunk pozitív domború részét nyomkodjuk a vájatban lévő gyurmába és a varratunk (a makett felületéhez képest) negatív (süllyesztett), vagy a síkkal egybefüggő lesz.
És végezetül utószó helyett inkább az általam használt kifejezéseket írnám körül bővebben a közérthetőség végett.
Lágyabb műanyag: A makett gyártók mind különböző állagú, puhaságú, illetve keménységű műanyagot használnak, azaz ezekből készítik a maketteket. Lágyabb: Italery, Dragon, MiniArt, Trumpeter. Keményebb: Revell, Skif, UM. Persze ez eltérhet, hiszen a gyártók is változtatnak néha. Ezen véleményem a kezembe került fent említett gyártók termékei alapján alakult ki.
Kevésbé viszkózus (ecsetes, csőrős ragasztók): Számomra a makettekhez kínált ragasztók közül a legmegfelelőbb és legmegfizethetőbb ragasztók az Italery, Revell, Humbrol cégek által gyártott ragasztók. Ezek mindegyikénél megtalálható a teljesen folyékony (ami már-már úgy viselkedik, mintha víz lenne) ragasztó, valamint az ennél lassabban folyó, azaz nem olyan viszkozitással rendelkező ragasztó is. Az előbbi nekem a folyékony „ecsetes” ragasztó, amelyekhez gyárilag a tégelyben rendszeresítve van egy a felhordást megkönnyítő ecset is. Az utóbbi, aminek a felhordásához egy fémcső van rögzítve a tubushoz, azaz „csőrös” ragasztó. A legviszkózusabb ragasztó, amit alkalmazhatunk az a körömlakk-lemosó. Lehet acetonos vagy aceton-mentes. Nálam mindkettő hasonló, különbözőséget lényegileg nem mutató módon került alkalmazásra.
Varrat: maga a hegesztési kötést biztosító anyag. A maketteken általában kétféle profilt óhajtunk megjeleníteni. Az egyik a felületből kiálló (pozitív), míg a másik a felületbe besüllyedő (negatív). Itt nem kívánok belemenni komolyabb fejtegetésbe, mert ahhoz el kell végezni egy fémipari iskolát. Akit bővebben érdekel, az nézzen utána a Fémipari Alapképzés nevezetű tankiadványokban, a kötések fejezet, hegesztés rovatánál.
Húzott szál: egy kb. 10 cm hosszúságú bármilyen átmérőjű öntőkeret darab (ami egyenes) szükséges ahhoz, hogy elkészíthessük. Ezen öntőkeret darab két végét a kezeinkben fogva, a közepét gyertyaláng felé tartjuk. Pár másodperc várakozás után a műanyag olvadni kezd. Ekkor a munkadarabot elvéve a gyertyaláng felől, mindkét kézzel, egyszerre óvatosan húzni kezdjük a műanyag rudunkat, ami az olvadt részen vékonyodni kezd. A húzást addig folytatjuk, amíg a kellő vékonyságú szálat el nem érjük, vagy (rosszabb esetben) a műanyag visszahűl, és nem tudjuk tovább húzni. Figyelni kell egyrészt arra, hogy a műanyagot ne égessük el a tűzben, másrészt arra, hogy magára a húzási műveletre kb. 1-2 másodpercnyi időnk van. Ha elég gyorsak és ügyesek vagyunk, pár percnyi munkával egy egész harckocsi körbehegesztéséhez szükséges húzott szálat készíthetünk.
Lapszög: a két síkfelület találkozásánál a felületek által bezárt hegyes vagy tompaszög.
Célszerszám: az eszköz, amivel a varrat látható részét (felületét) alakítjuk ki. Ez, vagy ezek általában egyedi kivitelezésűek. Leggyakrabban saját magunk készítjük őket különböző alakúra (profilra), egy-egy munkadarab elkészítése, vagy munkafolyamat elvégzésének megkönnyítése céljából. Néhány gyártó már forgalmaz kimondottan hegesztési varratkészítő, félkör profilra alakított eszközt.
