Átolvastam a cikket és igen tanulságos volt...
Mielőtt mesélnék a részletekről először inkább az általános benyomásaimról néhány szóban. Nagy kedvvel és nem kis csodálattal forgatom ezeket a külföldi újságokat, amikben meg kell mondjam az ízlésemnek igen csak megfelelő maketteket mutatnak be... Ami feltűnő számomra az a munkákban fellelhető arányosság az összkép tekintetében. Ez alatt azt értem, hogy ugyanannyi, vagy még több gondot fordítanak a gépek festésére, mint az építésre. Ez számomra teljesen érthető és elfogadható, hiszen a makett végső megjelenését a festés és az alkalmazott filterezési technikák sokkal inkább meghatározzák mint az építés egyes részletei. Ha ránézünk egy gépre leginkább ezt látjuk, ez az ami a vizuális élményt adja... E mellett természetesen, kinek mennyire fontos, jöhetnek az apró részletek, akár a teljes történelmi hűség jegyében. Ezek a nyugati publikációkban mintha lényegesen kisebb hangsúlyt kapnának, mint nálunk, mégis a makettek összmegjelenésével kenterbe vernek minket, egyszerűen azért, mert sokkal több energiát fordítanak a végső "életszag" kialakítására...
Ez jellemző erre a Hienre is.
A szerző simán dobozból építette, csak néhány apró feljavítást csinált a gyári pilótafülkén. Nem foglalkozott sem a kipufogókkal, sem a kerékaknával... Dolgozott viszont a filterrel szorgalmasan, az alábbiak szerint...
A koszolást olaj és enamel filterekkel csinálta és a hagyományos technikán túl szivaccsal is pacsmagolta a gépet. A kipufogó füstöt úgy bolondította meg (és ez egy nagyon jó ötlet), hogy miután enamellel megfújta egy hígítós durva ecsettel kicsit megtunkolta a szárnytőben az esőnyomoknak megfelelően. A lepattogzások úgy készültek, hogy a fém aláfújást lakkal védte. Ráfújta a feketét, majd az éppen tapintásszáraz festéket maszkoló szalagból gyúrt apró labdával visszaszedte...no ez az amit én is feltétlenül kipróbálok!!!!
Remélem másnak is adtam ötletet
