Volt alkalmam kézbe venni az általad említett Ta-152-est, és most átnéztem jól a nürnbergi hepajról a részletes fotókat az interneten. Az UHU-val nemrég foglalkoztam, és hát eléggé fejben van még mindíg ahhoz, hogy kellőképpen ijesztőnek tűnjön tőle ez a Zoike Mura UHU. Azért a kisebb vagyonért, amit elkérnek érte, én nem gyermekjátékot, hanem egy szép kidolgozású, szép öntésű, halál precíz makettet várnék, a ma elérhető legpontosabb mérnöki munkával, kifogástalan illeszkedéssel, amúgy Dragonosan 3 in 1 módra tipusalváltozatokkal a dobozban, legkevesebb festett fotómaratással és vagy 10 festési lehetőséggel, csúcstechnológiás matricákkal.
Ezzel szemben, még a müncheni kiállításra sem tudtak összepakolni egyetlen UHU-t sem, amin ne lehetne észre venni a több milliméteres illeszkedési problémákat, egy módfelett ritka, háború végi, beépített póttartályos f.mű gondolát adnak (még csak nem is cserélhető, hanem faragni kellene miatta) annak ellenére, hogy legkevesebb 3 féle gondolával repült, a szárnyakról és a törzsről lefelejtették a meleglevegő kiömlőnyílásait, (amit még a Tamiya sem hagyott le a 1:48-as makettjéről) pedig a szárnyba és a törzsbe adják a vezetékeket, amik vakon érnek véget a felületről hiányzó kiömlőnyílások közelében, és jónéhány durva alakhiba is látszik a fotókon. Egyetlen pozitívumként említhető, hogy a fegyvergondola alakja, a világon először helyes. Ezt eddig mindíg, mindenki eltolta.
