Armstrong-Withworth Siskin (azaz mosolyt kérek :) ) IIIa - Matchbox 1:72

remete
Hozzászólások: 1153
Csatlakozott: 2010.03.22. 11:41
Kapcsolat:

Armstrong-Withworth Siskin (azaz mosolyt kérek :) ) IIIa - Matchbox 1:72

Hozzászólás Szerző: remete » 2012.10.15. 09:19

Elkészült az angolok egyik két világháború között széles körben használt - csúnyácska, de érdekes történetű - repülőgépe. Az építés a "munkasztalon" némi bakugrásokkal tarkítva, de követhető, ott rajzok is vannak, ha valaki bele akarna vágni egybe (http://www.makett.org/index.php/topic,5108.0.html). A gép neve amúgy azt jelenti: csíz :D

A történet - Armstrong Whithworth Siskin IIIA:

A gép eredetileg a Siddeley-Deasy S.R.2 Siskin nevű típusból származik, amelyet F.M. Green őrnagy tervezett (aki a Royal Aircraft Factory vezető konstruktőre volt korábban). A Siddeley-Deasy Autógyár ezzel a típussal akarta elnyerni a RAF "Specification Type 1" kiírásban szereplő egyszemélyes vadászgépre vonatkozó tenderét, a kiírás a háború utáni vadászrepülők váltótípusára vonatkozott, elég zsíros falatnak ígérkezett. A gépet az ígéretes ABC Dragonfly motorral tervezték szerelni.

Az eredeti SR.2 Siskin együléses, favázas, vászonborítású kétfedelű konstrukció volt, eltérő fesztávolságú szárnyakkal, feltűnő méretű merev futószerkezettel, ami olajos lengéscsillapítókkal közrefogott tengelyből állt, amelyet lengőkarokkal támasztottak ki két hátső V alakú merevítőhöz (mint egyes autók hátsó felfüggesztésénél). A motor áramvonalas borkolatot kapott, amelyben minden hengernek saját hűtőcsatornát alakítottak ki. A pilóta előtt a burkolat alá szerelték a fegyverzetet, ami két előretüzelő szinkronizált Vickers géppuska volt.

A Sisikin 1919 májusában repült először a Dragonfly motorral, ami teljes kudarcnak bizonyult. Egyrészt a motor csak 270 lóerőt adott le a számított 320 helyett, másrészről teljesen megbízhatatlannak bizonyult. Olyan rezgések léptek fel működés közben, ami pár üzemóra alatt főtengelytörést okozott. Ezektől eltekintve a gép jobb teljesítményt nyújtott, mint a többi Dragonfly-al felszerelt prototípus és nagyon jól manőverezhető volt.

1919 végére a Siddeley-Deasy egyesült az Armstrong Whitworth-al, és a két vállalat repülőgépes szekciójából közösen létrehozták az Armstrong Whitworth Aircraftot. A Siddeley-Deasy magával hozta a Royal Aircraft Factory 8-as jelű 14 hengeres csillagmotorját és annak eredeti tervezőjét Sam D. Heron-t, aki 1920-ra ebből a motorból kifejlesztette a Jaguar motorcsaládot, amivel helyettesíteni lehetett a Dragonfly-t. Az első új motorral felszerelt Siskin 1921 március 20-án repült.

1922-ben az angol Légügyi minisztérium kiírta a 14/22-es pályázatot, ami egy együléses teljesen fém szerkezetű szárazföldi vadászgépre vonatkozott és ennek kapcsán megrendeltek egy Jaguar motoros prototípust is az Armstrong Whitworth-tól.
Az új motorral egyidőben Green örnagy áttervezte a gépet teljesen acél csővázas konstrukcióra. 1922 október 13-án kötötték meg a szerződést három sorozatgyártású gépre, amelyet 1923 január 26-án még egy hatgépes megrendelés követett,  amelyben már egy kétüléses verziót is kértek. Az áttervezett gép, mint Siskin III 1923 május 7-én szállt fel, és az első gépeket 1924 januárjában szállították ki a RAF egységeinek. Ezzel a Siskin lett a RAF első teljes egészében fém szerkezetű repülőgépe.

A RAF megrendeléseit követően Románia 65 gépet rendelt, de az átvételt megelőző teszteken a Whitley Abbey-ben a Román pilóta 1925 október 25-én egy géppel lezuhant és meghalt, a megrendelést pedig törölték.

A fő gyártásba vett altípus a Sisikin IIIA lett, amelyet eredetilag a Jaguar IV motorral szerelték volna, de az utolsó pillanatban a megrendelést a kompresszoros Jaguar IVA motorokra változtatták. A feltöltő akkoriban hatalmas újdonságnak számított, bár 3000 méter alatt nem okozott különösebb teljesítmény javulást, viszont 3000 méter felett drámaian megnövelte a gépek emelkedési képességét.

1926 és 1931 között a Kanadai Királyi Légierő is rendelt és kapott 12 Siskin III-at. Mivel az Armstrong-Whitworth erősen leterhelt volt az Atlas bombázó gyártásával a Siskin IIIA-k gyártásának egy részét kihelyezték a Blackburnhoz, a Bristolhoz, a Glosterhez és a Vickershez.

Ami még érdekesség, hogy egy fegyvertelen pédányával megnyerték az 1925-ös "King's Cup Race"-t, amihez elég volt akkor a 250Km/s csúcssebesség.

Adatok:

    személyzet: 1
    hossz: 7.72 m
    fesztáv: 10.11 m
    magasság: 3.10 m
    szárnyfelület: 27.22 m²
    üres tömeg: 935 kg
    Max. felszálló tömeg: 1,366 kg
    motor: 1 × Armstrong Siddeley Jaguar IV, 385 Le (287 kW)

teljesítmény:

    Maximális sebesség: 251 km/h tengerszinten
    hatótáv: 450 km
    szolgálati csúcmagasság: 8,230 m
    emelkedő képesség: 900 m/perc
    repülési idő: 1 óra 12 perc
   
fegyverzet

    2 × 7.7 mm Vickers géppuska
    felfüggeszthető volt még 4 × 9 kg-os (20 font) bomba a szárnyak alá.

És végül a képek:
 
Csatolmányok
003.jpg
csíz.jpg
célzótávcső.jpg
részletek.jpg
irányfény_antennabekötés_csűrőmechanizmus.jpg
006.jpg
004.jpg
005.jpg
007.jpg
jaguar III 1_72.jpg
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára remete 2012.10.15. 10:58-kor.
A kézenfekvő út mindig alá van aknázva...

Válasz küldése

Vissza: “"The Golden Age" - azaz híres vagy érdekes repülőgépek a két világégés között”